Átsétáltam az Egyesült Királyságból a Ciprusi Köztársaságba!
Agios Nikolaos kápolna (Dhekelia) - Blue Wave Beach bár (Oroklini), 9.2 km, 2 óra 30 perc
2024. június 26.
.........
Még erősen tűzött a Nap, amikor ismét edzőcipőt húztam és sétára indultam Ciprus partvonalát követve egy szélcsendes délutánon, 17:45-kor. Ezúttal Dhekeliából, azon belül egy parányi romantikus kápolnától kezdtem az utat.
 |
| Agios Nikolaos kápolna (Dhekelia) |
Egy halászkikötőre lehet rálátni a templom teraszáról, ahova le is sétáltam és közelről is megnéztem a himbálózó csónakokat.
Bemelegítésnek rövid tengerparti szakaszon haladtam, majd sziklák állták utamat, így egy országút mellett (de legalább járdán) kellett megtennem néhány kilométert, csak úgy öntötte magából az aszfalt a meleget.
E kitérőnek elsősorban a szögesdrótos kerítéssel körbezárt brit katonai területek voltak az okai. Dhekelia ugyanis brit katonai bázis. Ciprus függetlenné válásakor (1960) az Egyesült Királyság megtartott néhány területet, köztük Dhelekiát is. Így mondhatni az Egyesült Királyságból indultam, utamat 9.2 km múlva pedig a Ciprusi Köztársaság területén fejeztem be.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A bekerített területek mellett kanyargó úton egyedüli gyalogosként haladtam, autók is csak időnként hasítottak el mellettem. Volt, hogy kitárt, de cseppet sem hívogató kapun kellett keresztülmenni, máshol fegyveres katonák őrködtek és nagy, meggyőző táblák jelezték, hogy tilos fényképezni. Az utak azonban jól karbantartottak voltak, a távoli hegyek pedig bátorítóan magabiztosak.
Dhekeliától elbúcsúzva Pyla, majd Oroklini tengerpartjai következtek. Először a vadregényes, hosszan elnyúló CTO beach puha, szinte púderszerű homokján ballagtam végig, ahova főként helyi családok járnak.
Újabb és újabb strandok váltották egymást, közben egy-két sziklásabb résszel, melyeket néhol a tenger kristályos sója borított.
Ezután találtam rá valahol félúton a pálmafaligetre (na jó, egy elhagyatott ház körbe nem zárt hatalmas kertjére), ami talán a kedvenc részem lett a kirándulás során. Legszívesebben mindet megölelgettem volna. :-)
Komótos sétám közben volt időm megfigyelni a strandon flangáló embereket. Sportoló fiatalok, babakocsit tologató anyukák, piknikező családok, romantikázó párok, kutyát sétáltató nénik és bácsik és persze a tengerben vidáman játszó gyerekek, akiket kevés sikerrel igyekezett kitessékelni a vízből egy apuka így naplemente környékén.
A Havana beach bárban tartottam csak egy rövid pihenőt, szokás szerint egy frissen facsart narancslével leptem meg magam, majd a lemenő Nap sugaraiban fürdőzve folytattam a sétát.
Utam végéhez közeledve egy kiépített sétányon szaporáztam lépteim, mely szállodák, éttermek, apartmanok előtt fut a tenger vonalát követve Orokliniben. Van itt minden, ami egy ilyen sétányhoz illik, magas pálmafák, rózsaszín leanderek, bűbájos cicák, tengerparti kényelem.
A sétány végén egy tengerparti focipályán zajlott épp a barátságos küzdelem, majd a rám telepedő szürkületben a talpam alatt összecsörrenő hófehér, gömbölyded köveken lépkedve jutottam el sétám végére, a Blue Wave étteremig 2 óra 30 perc alatt.
Ismét azt tudom mondani, hogy ne itt keressétek Ciprus legszebb részét, de ez a 9.2 km meglepően változatos és izgalmas volt számomra, és az első kitérőt leszámítva végig a kedvenc helyem, a kékséges-szépséges tenger mellett barangolhattam!
Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, kirándulásokról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!
...............
Előző bejegyzés:
Következő bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése