Túrázás egy elzárt területen: Meglátogattuk a Cape Greco világítótornyát

 

A ciprusi Nap sem süt le ránk mindig, így kicsit szürkébbre, misztikusabbra sikeredett a kirándulás, amit annyira vártunk. A káprázatos színek bár elmaradtak, de lelkesedésünk így is töretlen volt és a napszúrástól sem kellett tartanunk! 

a Cape Greco világítótornya

2024 április 20-án a Cyprus from Air csapat által szervezett 12 km-es kirándulás keretében lehetőség nyílt bejutni a Cape Greco Nemzeti Park nyilvánosságtól elzárt, katonai területére, és így meghódítani a sziget délkeleti pontját és megcsodálni az ott magányosan álló világítótornyot.

Cape Greco Nemzeti Park

A britek építették a világítótornyot 1892-ben, évtizedekig használták a hajósok megsegítésére, valamint a csempészek tevékenységének megfigyelőközpontjaként is szolgált. Maga a világítótorony 15 méter magas és a második legidősebb a szigeten, csak a pafoszi épült korábban. Mivel jelenleg is szögesdróttal körbevett, katonai területen található, így nem látogatható. Így kétség sem fért hozzá, hogy kihasználjuk a lehetőséget, hogy ott legyünk azon az egyetlen napon, amikor beengednek a terültre! Én a Ciprust körbejáró tervem miatt különösen izgatott lettem, amikor kiderült, hogy ez a rész sem fog kimaradni utamból!

Cape Greco Nemzeti Park

A kirándulásra maroknyi, 4 fős magyar csapatunkkal vágtunk neki a kb. 200 ciprusi túrázóval együtt, de akadtak például Argentínából és Portugáliából érkező vándorok is. 

Délelőtt 10 óra helyett ciprusi lazasággal 10:30 körül rövid eligazítást tartottak. Igaz görög nyelven, így egy mukkot sem értettünk belőle. Utána azért az egyik túrázót megkértük, pár szóban foglalja nekünk össze a lényeget angolul. Felhívták a figyelmet arra, hogy ne lépjünk a bozótba, mert előfordulhatnak kígyók, kérték, hogy ne szemeteljünk, hogy a kutyákat tartsuk pórázon és jelezték, hogy a katonai területre majd egyszerre lesz lehetőség belépni.

eligazítás a túra előtt a Látogatóközpont épülete mellett

Végre eljött a várva várt indulás!!! Néhol poros földutakon, máshol a félsziget köves, szűk ösvényein baktatva haladtunk libasorban, közben enyhe szellő lengedezett, de így is éreztük a területen élő fűszernövények kellemes illatát. A tenger szinte mindig látható volt az út során, csodás mediterrán tájon kirándultunk.

 

Eleinte a nemzeti park ismertebb helyeire, kilátó pontjaira kirándultunk el közösen. Én továbbra is jobban kedvelem a magányos vagy családi/baráti kirándulásokat, de kétségtelen, hogy ennek a szervezett, csoportos túrának is megvolt a hangulata! 

a Béke emlékműve (Monument of Peace)

360 fokos panoráma az emlékmű mellett

néha azért sikerült mások nélkül is képet készíteni :-)

halad a csoport a félsziget felé

A katonai területhez érve kitárult előttünk a kapu, és beléphettünk a titokzatos világba, ahol az elmúlt évtizedekben csak oly kevesen fordulhattak meg. Széles út vezetett egyenesen a világítótorony felé, melynek karcsú alakja egyre közeledett. 

Bár sokan voltunk, de mindenki elkészíthette saját fotóját a toronnyal, majd jutott idő a környező, holdbéli tájra emlékeztető terepen sétálgatni, széles mosollyal pózolni a délkeleti csücsökben, a Greco-fokon és megkövesedett kagylókra vagy azok nyomaira vadászni a sziklákon.

 

A szervezők sípja jelezte kis idő múlva, hogy eljött a búcsú ideje, ideje elindulni a visszafelé vezető útra. A területről csak egyszerre juthatott ki a csapat, a kaput mindaddig zárva tartották, amíg mindenki oda nem ért. 

 

Az elkerített félszigetet elhagyva a nemzeti park újabb ösvényein sétáltunk vissza autóinkhoz, egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva.

 

A képeket elnézve azt hiszem nem jön át az érzés, talán a felhős idő miatt, nem annyira látványosak. De nekünk Ciprus rajongóknak, akik sok-sok éve járjuk a sziget vidékét, hatalmas élmény volt, hogy ezt a tiltott szegletet is sikerült megnéznünk! 

 

A területen lévő brit radarállomás hatalmas tornyait már lebontották pár éve. Amikor az ide kattintva olvasható korábbi posztot írtam, akkor még azok is hozzátartoztak a nemzeti park látképéhez. Így valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb a nyilvánosság előtt véglegesen megnyitják ezt a részt. Akkor majd újra ellátogatunk ide, hiszen magunkban, tömeg nélkül biztos vagyok benne, hogy még felemelőbb lesz az élmény, de így is nagyon jól éreztük magunkat és hálás vagyok, hogy ott tudtunk lenni ezen az eseményen!

Köszönjük a szervezőknek, hogy részesei lehettünk ennek az egyedülálló túrának!

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!

...............

Előző bejegyzés: 

Gyalogút a Kék lagúnához

Következő bejegyzés:

Leander a szögesdróton - Egy lélekfárasztó larnakai séta története