10.000 lépés a vizek útján
(Liopetri - Sotira - Ayia Napa, kb. 6 km, 2 óra 20 perc)
2024. július 10.
.............
A nyár két legforróbb hónapjában többnyire a kora reggeli vagy a késő délutáni órákra időzítem sétáimat, hogy elkerüljem a napszúrást okozó kíméletlen hőséget. Ebben a bejegyzésben egy délutáni kirándulásomról mesélek. Ezt a sétát a vizek útjának neveztem el, hiszen egy folyótól indultam, a tenger mellett haladtam és egy táncos szőkőkútnál ért a naplemente! (Az pedig rejtély marad, hogy hány liter vizet ittam és mennyit izzadtam az út során, de sejthetitek, hogy nem keveset... )
17:45-kor indultam Liopetri faluból, a szintén Liopetri nevű kis folyótól, ami komótosan ömlik bele a tengerbe. Torkolatának túloldalán színes, kopottas csónakok himbálóztak. Azon a parton ahonnan én indultam nem voltak ladikok, csak vékony törzsű, hajlott fák, melyek némi árnyékot adtak a sziklás terepen.
Hamar elköszöntem a folyótól és a partmenti földes úton kezdtem meg sétámat. Bal oldalamon luxus villák rendezett kertjei terpeszkedtek, míg a tenger mellett náddal, bozóttal benőtt, buja táj fogadott. A part sziklás volt ezen a szakaszon, az út pedig hol egyemberes ösvénnyé szűkült, máskor pedig akár kettő autó is elfért volna rajta.
Áthaladtam egy árnyékos strandon, ahol csupán egy-két idősebb úr kémlelte a tájat, majd kissé eltávolodva a tengertől hosszan gyalogoltam egyedül, csak néhány szembejövő quados kavarta fel az út porát.
Hamarosan Sotira hatalmas homokos tengerpartjára érkeztem, békés, nyugodt, csodaszép ez a hely is, nem véletlen, hogy sokan választják esküvőjük helyszínéül. Most is egy szertartáshoz készülődve díszítgette egy lány a tengerre nyíló szerelemkaput! Természetesen Sotira szívét is lencsevégre kaptam, mint minden faluban, ahol találok ilyesmiket.
Este fél hét körül járt az idő, ilyenkor már nem annyira élénk a tenger színe, mint délben. Mégsem bántam, hogy ilyen késői időpontot választottam, így is iszonyatosan izzadtam a kb. 37 fokban, ráadásul nagyon magas volt szokás szerint a páratartalom.
Mily meglepő, ismét egy homokos strand süppedős homokján vágtam át és egyre jobban kirajzolódott az Ayia Napa Marina magas, ferdének tűnő toronyháza. Mielőtt azonban odaértem volna, beiktattam egy gyors, jeges, életmentő tankolást! Pont időben, zárás előtt negyed órával érkeztem a Pagida Seaside bárhoz, ahova be is tértem egy koffeinmentes jeges lattéra (4.5 EUR). Még csak egy órája voltam úton, de a sok izzadás miatt így is nehéz volt pótolni a folyadékot.
Pontban este hét órakor indultam tovább, majd a varázslatos Ayia Thekla beach-en átsétálva irigykedve néztem a strandolókat és meglepve pillantottam az égre, amikor hirtelen néhány felhő takarta el a Napot percekig, ritka égi jelenség ez júliusban!
A strand túloldalán a megegyező nevű Ayia Thekla kápolna kék-fehér épületét már narancsos, lágyan simogató esti fényekben tekinthettem meg, bekukkantottam a mellette lévő kis barlangba, majd a környező sziklákra is felmásztam, hogy onnan pásztázzam az apró öblöket!
Lelkesen bandukoltam tovább, rózsaszín leanderekkel szegélyezett kerékpárútba torkollott az utam, ami már egyenesen az Ayia Napa Marinához vezetett.
Itt egy csodás naplementében volt részem! Ezúttal a modern kikötő szökőkútját festette meg és az épületeket csillogtatta káprázatos fényével a lemenő Nap!
Továbbállva üdvözöltük egymást a Welcome és az All we need is love felirattal, majd rátértem a Makronissos beach felé kanyargó sétányra.
Este nyolc után néhány perccel érkeztem meg, közel 10000 lépéssel a lábaimban. Pontos kilométer adatom nincs, mert Cipruson sajnos az izraeli háború miatt időnként zavarják a GPS jeleket. Ezt fogtam ki ezen a napon is... Ilyenkor Libanonba, a Beirut reptérre rakja mindegyik navigációs program az aktuális helyzetünket. Így az útvonal rögzítésem sem lett valós, illetve a tájékozódás is nehezebb ilyenkor. Főleg persze annak, aki autóval van és nem a tengerpart vonalát követi, mint én. A lényeg természetesen az, hogy megérkeztem a Makronissos beach-re, ahol még ezen a késői órán is sokan fürödtek, a tenger pedig a szürkületben is elkápráztatott sejtelmes pasztell színeivel, habos hullámaival!
Néhány nap múlva újra visszatértem és innen folytattam az utat szebbnél-szebb tájakon!
Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!
...............
Előző bejegyzés:
A nap, amikor kilenc strandon sétáltam keresztül - II. rész
Következő bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése