Virágom, virágom - Pafoszi séta a tavaszi szélben

Agios Nikolaos kápolna (Pafosz) - Vénusz Beach (Pafosz)

2026. április 25., 9 km

....................

Szigetkörös sétáimnak egy olyan szakaszához érkeztem, melynek legalább egy részét sokatok bejárta már, így számotokra is lesznek ismerős helyek a mai bejegyzésben!

sellő szobor háttérben a pafoszi erőddel

 

Egy áprilisi szombaton 11 óra 5 perckor érkeztem meg a kis kék-fehér templomhoz, hogy ismét útnak induljak. Bár kezdetben felhők sokasága gyülekezett felettem, a hajamat pedig a tavaszi szél borzolta, a sétámhoz pont ideális volt a 23 fok. Az Agios Nikolaos kápolna előtt páran várakoztak, sőt már a pap is a szertartáshoz készülődött. Szívesen belepillantottam volna az eseményekbe, de nem húzhattam nagyon az időt. A templom melletti fát nézegettem meg, melynek ágain üzenetek, vágyak és emlékek lógtak. 

Agios Nikolaos kápolna

 

kívánságok és emlékek fája

 

Már az első lépéseket idilli környezetben tettem meg, különösen tetszett a közeli hotel szépen gondozott kertje, telis-tele színes virágokkal, hatalmas pálmákkal. A part többnyire sziklás ezen a részen, csupán néhány hotelhez tartozik egy-egy pici öböl. Ezek nem a legszebb strandok, de arra tökéletesek, hogy aki szeretne ússzon egy jót. A táj nem volt túl változatos, de ezt nem is bántam, mert mindenhol szép volt! Ez a szakasz nem a magányos kirándulgatásról szólt. Sokan futottak, sétáltak, pezsgett az élet a sétányon. A pincérek emelt fővel vitték a söröket, koktélokat. A napágyakon sokan pihentek, olvasgattak. A vízben viszont nem volt túl nagy nyüzsgés, egy-egy kishajó úszott csak a távolban. 
 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon örültem, amikor végre időnként egy picit kisütött a nap és előbújtak a tenger igazi színei. Imádtam a sok tengerparti vadvirágot is! 

 

 

 

Az Amphora Hotelnél szerettem volna meglepni Annát egy villámlátogatásra, de sajnos nem dolgozott aznap, így elmaradt a találkozó.

 

 

11:52-kor értem a menő Antasia Beach Klubhoz, ahonnan nagyon szuper a kilátás. Felsétáltam a csigalépcsőn a lehető legmagasabb pontra és onnan bámultam a távolba. Innen már a pafoszi erőd is remekül látszott. Vidáman haladtam tovább a szűrt, ciprusi napfényben. A sétány mellett épp a padokat festették hófehérre, mindhez tettek egy papírt is figyelmeztetésképp. De magamban már elképzeltem, hogy vajon hányan lesznek akik nem veszik észre és ráülnek a frissen festett padokra...

 

 

 

Három kilométernél jártam, amikor úgy tűnt, hogy a nagy szállodák birodalmának vége, éttermek váltották fel őket. (Azért akadt még egy-két hotel később is.) Innen indult a pafoszi sétánynak az a része, ahol a legtöbben andalognak egy-egy fülledt nyári estén. A éttermek sokaságát csak néhány szuvenírbolt szakította meg. A sétányon hegedűszó fokozta a hangulatot, a zenész bácsitól nem messze pedig horgászok vártak türelmesen botjaik mellett. Egyesek különféle állatokkal, pl. leguánnal, papagájjal fotózkodtak. Kokóval, a híres pelikánnal nem találkoztam, azt mondták épp elment úszni, neki is kell a felfrissülés.

A kis halászfiú szobra a sétányon

 

tengerparti idill

 

a türelmes leguán

  

A Pafoszi Régészeti Parknak csupán a bejáratára vetettem egy pillantást, oda ezúttal nem mentem be, a mögötte elhaladó sétányon terveztem folytatni az utam. Belefutottam egy kézműves vásárba is a kikötőben, ahol egészen jó áron lehetett csodaszép dolgokat vásárolni, nehéz volt nem elcsábulni.

 

 

 

 

Az erődhöz közeledve, miközben a hajókat nézegettem,  tűzoltó hangokra lettem figyelmes, majd láttam is a pirosló autókat. Azt hittem valami baj történt, de mint kiderült épp tűzoltó napot tartottak mindenféle ingyenes programmal. Másokhoz hasonlóan én is kaptam egy tűzpiros tűzoltós baseball sapkát és egy tűzoltós kulcstartót. 

 

 

 

 

Számos gépjárművet és tűzoltáshoz szükséges eszközt meg lehetett nézni, kipróbálni. Sőt fel lehetett emelkedni a tenger fölé az egyik autó kosarában. Ezt az élményt én is bezsebeltem volna, sorbanálltam vagy negyed órát, már csak 8-an voltak előttem, amikor a csapat leült enni, kávézni. Azt mondták egy kis szünetet tartanak. Nagyon ráérősen, amolyan ciprusi módon falatoztak, sejtettem, hogy nem 5 perc lesz a szünet, így sajnos ez kimaradt, több időt nem szántam a várakozásra, inkább haladtam tovább a sétányon. 

 

 

 

 

 

Innentől nyugisabb lett minden, nem volt gyerekzsivaly, nem hívogattak éttermek, árusok. Cserébe ki tudtam sétálni a tenger fölé nyúló kilátópontokra és próbáltam megfejteni a sétány mellett elhelyezett modern műalkotások mondanivalóját.  A part továbbra is sziklás volt és vadregényes. Ráadásul az eddiginél is több lila és sárga vadvirág pompázott az út mellett. 

 

 

 

 

Bár a régészeti park mögötti sétányon haladtam, sok érdekesség nem látszott kívülről, csak a világítótorony karcsú alakja.
 

 

 

 

13:22-kor értem a Lighthouse Beach-re, ami nem bűvölt el szépségével, de szuper, hogy van saját játszótere és kettő strandröpi pályája.
 

Lighthouse Beach

  

Majd görögös hangulatú apartmanházak tucatjai következtek, fehér falak, kék napernyők mindenütt. Még az edzőgépek színe is passzolt az összképbe.
 

 

 

Kisétáltam egy újabb mólóra ahol különösen szép kék volt a víz. Talán itt kaptam a legszebb színeket ezen a szakaszon.
 

 

 

 

Hamarosan egy újabb régészeti park, a Királysírok kerítése kezdődött. Gyorsan magam mögött hagytam ezt is és 13 óra 55 perckor megérkeztem a csodaszép Vénusz Beach-hez. 2 óra 49 perc alatt tettem meg a 9 km-es utat. Szuper volt, hogy nem kellett kitérőket tenni, mindvégig a tenger mellett tudtam haladni. Nagyon gyorsan elröpült ez a közel három óra, élveztem minden percét!

virágok és a tenger

Vénusz Beach

Vénusz Beach

 

Útközben kimaradt a szokásos kávés/narancsleves pihenő (a tűzoltók ittak helyettem is...). A séta végén viszont felpattantam a 615-ös buszra és elrobogtam a Sense By The Beach étteremig, ami az egykori nagy kedvenc Sea You Beach Bar helyén nyílt. Sajnos az új hely hangulata meg sem közelíti a régit, pl. hiába van a területen sok pálmafa, a bárban ülve csak a törzsük látszik, sőt elég furcsa látványt nyújtanak ahogy "átfúrják" a tetőt. Viszont a személyzet profi volt, a kilátás szuper, a freddo kapucsínóm (4.5 EUR) pedig finom!

 

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!

...............

Előző bejegyzés: 

10 érdekesség a ciprusi Millomeris vízesésről