Tenger, kecskék, tavernák - Séta a Larnaka régió vidéki peremén

 

Akakia Beach Bar (Agios Theodoros) - Maroni - Captain's Table étterem (Zygi), kb. 10 km, 2 óra 53 perc

2024. július 13.

............

Frissen, üdén, reggel 8 órakor indultam el a még zárva lévő Akakia beach bártól, Agios Theodoros faluból egy újabb, kb. 10 km-es szakaszt teljesíteni Ciprus partvonalán. Jól indult a nap, a tenger mellett tudtam haladni, jobb oldalamon pedig tömzsi olajfák sorakoztak. 

 

 

Egy formás kis öböl bukkant fel perceken belül, mellette a deszkákból összeeszkábált Maia beach bárral, nem véletlen, hogy a Google is csak "beach pavilon"-ként emlegeti. Hamarosan néhány újabb öböl mutatta meg magát, melyek selymes vizében most csupán a Nap sugarai mártóztak meg.

 

Én azonban immár galambszürke köveken botladozva szaporáztam lépteimet és izgatottan figyeltem, hogy vajon a vízen fognak-e landolni a fejem fölött repkedő motoros siklóernyősök. Fel-le-fel-le hullámvasutaztak, néha tényleg csupán egy-két méterre hasítottak el a vízfelszíntől.

 

Sajnos országúti szakasz következett egy darabon, amit a Limni Fish étteremnél tudtam újra elhagyni. A tengerparti taverna kockás abroszait lágy szellő libegtette. Jót mosolyogtam a homemade mozgássérült parkolós felfestéseken, majd azon morfondíroztam, hogy vajon tovább lehet-e menni a parton vagy vissza kell térnem az aszfaltra. Ekkor botorkált elő az étterem kíváncsi tulajdonosa, akivel végül vagy tíz percig beszélgettem. Azt mondta ha nem zavarnak a maroknyi kövek, akkor nyugodtan menjek tovább a parton, ő is szokott arra sétálgatni néhanapján. Hozzátette, hogy előtte át kell mászni néhány sziklán, de miután a cipőmre vetett egy pillantást, széles mosollyal konstatálta, hogy nem lesz gond. Ez így is lett, elköszöntem tőle és utamat újra köveken lépkedve folytattam, amiken hangszerként játszottak a tengerből kisikló hullámok.

 

45 perce voltam úton, amikor Agios Theodoros szívéhez érkeztem. Szinte minden falunak van már egy-két hasonló fotózásra csábító pontja. Én is épp egy szelfivel bénáztam, amikor arra járt az egyetlen futó, akivel az út során találkoztam és felajánlotta, hogy kattint rólam egy képet. 

 

Innentől ismét nem volt más választásom, mint az országút. A kimondhatatlan nevű Pentaschoinos Seafood Experience étteremhez érve tartottam pár perc pihenőt. Zárva volt még ez a hely is, de panorámás, árnyékos teraszán hűsöltem egy kicsit. Még a halomban álló étlapokból is levettem egyet és végiglapoztam, míg vizemet szürcsölgettem. Szinte csak halételeket, tengeri herkentyűket kínálnak, aki szereti az ilyesmit, annak érdemes kipróbálni! 

 

Aszfaltúton, autók mellett bandukolva haladtam tovább, majd ismét egy taverna mellett pihentem meg. A Landa étteremnél főként a parkolóban álldogáló hatalmas murvafürt varázsolt el többféle színben pompázó virágaival. Az országúttal egyébként ezen a szakaszon szerencsém volt, mert végül is szinte végig a tenger mellett kanyarog és nincsen rajta nagy forgalom.

 

Monoton sétám közben hirtelen egy kecskenyájra lettem figyelmes, többségük egy terebélyes fa alá próbált betömörülni, talán jobban szeretnek az árnyékban legelészni. Meg is értem őket, nekem is nagyon melegem volt már ahogy a Nap egyre magasabbra kúszott. A kecskepásztor is felém közeledett, majd odaintegetett és mondta-mutogatta, hogy ne csak a kecskéket fotózzam ám, hanem őt is, így emberünk is rákerült az egyik fotóra!

 

Kilométerek teltek el újra az úton, amíg csak a szántóföldek, a kabócák és a bokrok voltak a társaim. Néha percekig nem járt arra autó, máskor meg egymás mögött húztak el a kamionok. Ilyenkor igyekeztem az út széléhez lapulni, de vigyázni kell itt a kígyókkal is, nem lehet csak úgy beugrani a susnyásba! A szembeszél egyre erősödött, ez azonban még jól is esett a hőségben.

 

A térkép jelölt kb. 200 méteres kitérővel egy "Secret beach" nevű helyet. Gondoltam megnézem, egy bájos kis öbölre számítottam. Azonban egy annyira mégsem titkos strand fogadott, több autó is parkolt mellette, sőt még egy büfé is üzemelt a parton. De a tenger színe valóban nagyon szép volt! Ekkor már Maroni falu tengerpartján jártam. Sokat nem időztem itt, hamarosan újra az aszfaltutat tapostam.

 

Fellélegeztem amikor ismét megérkeztem a civilizációba, Zygi falu házai közé és egy aranyos, pálmafás, virágos tengerparti sétányról bámulhattam a tengert. A tempóm itt igencsak lelassult, mert jó pár helyen le lehetett ereszkedni a partra egy-egy lépcsőn vagy ösvényen és mindig akadt valami fotózni való.

 

Hálát adtam amikor egy árnyékos padra bukkantam szuper kilátással, gondolkodás nélkül huppantam le rá és eltöltöttem ott néhány átszellemült percet. 

 

Feltápászkodtam, majd Zygi strandját vettem célba, de előtte a halacskás fotó pontot sem hagytam ki. Zygi strandja nem a leghívogatóbb, de megteszi ha éppen erre jártok. A falu kikötőjében himbálózó csónakok mellett is elhaladtam, a halászok már visszatértek addigra aznapi zsákmányaikkal. 

 

Végállomásom a Captain's Table étterem volt, ahol már a nyitáshoz készülődtek, hogy az idetévedő turisták ne maradjanak éhen!

 

Ezen a kiránduláson ismét szép élményekkel gazdagodtam, kaptam elismerő mosolyokat és órákon át hallgathattam a tenger morajlását! 2 óra 53 perc alatt 12500 lépést tettem meg. Majd visszafelé sétáltam 600 métert és a Grizo Cafe fűvel borított kertjében egy jeges latte-t kortyolgatva zártam ezt a fárasztó, de szép délelőttöt!

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, kirándulásokról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!

...............

Előző bejegyzés: 

Mókás állatok, izgalmas programok a Teve Parkban

Következő bejegyzés:

Mini Ciprus: A sziget építészeti remekei egy csokorban