A félsziget, ahol a szamarak szabadon élnek

 A Karpaz-félsziget csúcsa felé autózva előbb-utóbb előbukkannak az ott vadon élő barátságos szamarak, akiket nagyon hamar meg fogsz kedvelni, mert pontosan tudják, hogy kell bánni a turistákkal, hogy egy kis csemegéhez jussanak! 


 Régebben a Karpaz-félsziget lakóinak életében hatalmas szerepet játszottak a szamarak. Mivel traktorhoz nehezen jutottak hozzá a falusiak, így a mezőgazdaságban szükség volt az állati erőre. A szigeten kevés volt a ló, emiatt nagyon drága is, így a szamár töltötte be a "vontató" szerepét. Szinte minden háztartásban volt 1-2 szamár, velük szállították az olajbogyó-rakományt, gabonaféléket és egyéb mezőgazdasági termékeket.


 Az 1970-es évektől, a modern technológia fejlődésével, a mezőgazdasági gépek elterjedésével párhuzamosan a szamarak szerepe egyre csökkent.

Az 1974-es török megszállás során számos szamár gazda nélkül maradt, maguknak kellett élelmet és menedéket találni. Ciprus legvadabb, legérintetlenebb része, a Karpaz-félsziget megfelelő helynek bizonyult számukra. A sziget más részeiről is idehozták a kóbor szamarakat.

 

Na de térjünk vissza a jelenre! Mit tapasztal aki ma arra jár? A félszigeten több száz (egyes becslések szerint ezernél is több) szamár bóklászik a dombokon, a homokdűnéken és az utakon egyaránt. Általában kisebb, 4-5 fős csoportokba verődve mászkálnak. Táblával is felhívják az autósok figyelmét, hogy óvatosan vezessenek, mert előszeretettel sétálgatnak akár az úttest közepén is a kis csacsik.



Ha gondoljátok már előre készülhettek egy adag répával, de időnként az út mentén helyi gyerekek is megtalálják a turistákat - messziről kiabálják, hogy "donkey food, donkey food" -  és próbálnak rájuk sózni egy-egy zacskó répát néhány euróért (vagy líráért, de hiába vagyunk északon, örülnek az eurónak).


Az autóban tökéletes szafari élményben lehet részünk, a kíváncsi szamarak körbeveszik az autót, a lehúzott ablakokon belógatják a fejüket, megvizslatnak minket és várják a finom falatokat.


Nyugodtan ki is szállhatunk, megsimogathatjuk őket, hozzá vannak szokva az emberhez. Azért vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba, ne akarjunk lovagolni rajtuk, ne idegesítsük fel őket.

Alapvetően kettő fajta szamár éldegél itt. A nagyobbik bundája sötétbarna, hasuk fehér, ők európai gyökerekkel rendelkeznek (arányuk kb. 80%), a másik csoport a kisebb, szürke színűek, ők afrikai fajták (kb. 20%).


 A szamarak Ciprus egyik jelképévé is váltak, valamint a fennmaradásuk az egyike azon kevés dolgoknak, melyekért a görög és a török ciprusiak is mindent megtesznek.


Remélem sikerült meggyőzzelek, hogy ezeket a kedves, szépszemű állatokat mindenképp cserkészd be ha arra jársz! Emlékezetes élményben lesz részed és akár még egy közös szelfi is elkészülhet. Ráadásul ezután más szemmel fogod nézni a szuvenírboltok szamaras bögréit és egyéb ajándéktárgyait is!

Mindeközben ne felejtsd el, hogy épp a félsziget csúcsára, Ciprus legkeletibb pontjára igyekeztél, ahol miután túljutottál a göröngyös, köves úton, fantasztikus kilátásban lesz részed, hiszen szinte bármerre nézel a kék különféle árnyalataiban pompázó végtelen tenger tárul eléd.





 Ha tetszett, amit olvastál csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!  

...............

Előző bejegyzés:

Az elhagyatott falu II. rész - A barlangsír

Következő bejegyzés:

A ciprusi Santa Barbara 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések