A kékségek sétája
Pervolia világítótornya - Meneou Beach, 5.43 km, 1 óra 18 perc
2024. július 22.
................Egy csendes hétfő délután 15 óra után néhány perccel indultam útnak Pervolia jól ismert, kék-fehér világítótornyától kelet felé. Füllesztően meleg nyári nap volt, a szellő is délutáni sziesztáját tartotta, csak hébe-hóba cirógatott lustán.
Eleinte a kerékpárút mellett haladtam, pálmafákkal, virágokkal dúsan ültetett sétányon. Alattam hosszan terült el a Faros beach széles homokszőnyege, ahova hamarosan le is sétáltam.
Igyekeztem a tenger mellett haladni, de a kék napernyőkkel tűzdelt széles tengerpart hamarosan
véget ért. A sziklás, szűk homoksávon próbáltam lavírozni, ugráltam a
hullámok felett, nélhol pedig a ropogósra száradt, partravetett tengeri növényzeten tapostam. Egy darabig elszórakoztattam így magam, majd mikor már
lehetetlennek tűnt, hogy megússzam szárazon, egy adandó alkalommal
visszatértem a felsőbb sétányra.
A Tuffs Beach bárnál újból tettem egy próbát, lementem a tengerpartra, de a napozóágyakat elhagyva hamarosan ismét sarokba szorítottak a hullámok, így kissé csalódottan visszafordultam és újra feljöttem a felsőbb útra.
Ekkorra a bicikliút véget ért, poros, földes út váltotta fel. Az útnál csak az őt szegélyező bokrok tűntek még porosabbnak. Ki tudja mikor láttak esőt utoljára... Kitartóan haladtam tovább a 40 fokban a tűző napon. Hirtelen pálmafák jelentek meg, úgy érzékeltem az eddigi kopár tájhoz képest, mintha egy sűrű erdőbe értem volna be. Az egyik fa alatt meg is álltam néhány percre.
Az innen induló hosszú tengerparti rész gyakorlatilag egy folyamatos szabadstrand, ahol vízimentők, napágyak ugyan nincsenek, de nyugodtan lehet fürdeni. A part többnyire kavicsos, a vízben viszont homokos a talaj. Az út mellett álló luxus villák gyönyörű udvarokkal büszkélkedhetnek, egyikük kertjében egy saját kápolna is állt.
Hosszan sétáltam változatlan tájon, ekkor már gyenge szellő lengedezett, de ahhoz továbbra is erőtlen volt, hogy leszárítsa arcomról az izzadságot. Nagyon meleg nap volt, de próbáltam nem foglalkozni vele. Különösen tetszett az a rész ahol kiszélesedett a hosszú homokszőnyeg és erőfeszítés nélkül kúsztak fel rá a hullámok.
A tengerkék színekben pompázó Meneou Beach bárnál meglepően kevés ember volt, egy-két asztalnál üldögéltek csak vendégek. Én sem időztem ott, hosszan baktattam a ruganyos homokon, szuper érzés volt a lábaimnak ezen a felületen mászkálni. A tenger bájosan szép volt, persze nem olyan látványos, mint Ayia Napa környékén. De mégis szép és kristálytiszta! A mindent körbeölelő csend, béke és nyugalom pedig felbecsülhetetlen volt, lelkileg sokkal inkább feltölt engem, mint azok a helyek ahol sok ember van.
Végül 1 óra 18 perc alatt 5.43 km-t tettem meg mire odaértem Meneou falu kis strandjára, a tengerparti Akrogiali taverna mellé és megpihentem az egyik kékre pingált padon. Jót mosolyogtam rajta, hogy mai sétámat a kék szín árnyalatai uralták, nem csupán a tenger, hanem a napernyők, a beach bár és még a pad is kék színben pompázott. 😊 Aki járt már júliusban Cipruson, talán tudja, hogy olyankor ez az 5 km is igen embert próbáló feladat tud lenni! Ennek ellenére, ahogy a többi kirándulásomat, ezt sem bántam egy pecig sem! Imádom a ciprusi tájat! 💙
...............
Előző bejegyzés:
Az út, ahol nyílik még a napsárga sétányrózsa
Következő bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése