Az út, ahol nyílik még a napsárga sétányrózsa

 

Xylofagou halászkikötő - Agios Nikolaos kápolna (Dhekelia), 9.4 km, 2 óra 15 perc

2024. július 6.

..................

Hajnalban keltünk az ébresztőóra ismerősen csengő dallamára, majd egy gyors reggelit követően az autópályán hasítottunk a vicces krumpliszobráról elhíresült falu, Xylofagou felé. 6:50-kor már a színes halászkikötő mellett búcsúzkodtunk a Párommal. Ő keleti irányba indult bringával, én pedig nyugat felé gyalog. 

csónakok Xylofagou kikötőjében

A Nap még alacsonyan járt, így mint számos alkalommal, most is csupán néhány horgásszal találkoztam az első kilométerek során. Kanyargós utam mellett elhagyatott bódék, lepukkant lakókocsik, mobilházak tucatjai sorakoztak. A part sziklás volt, az út poros és szemetes. Sajnos ez egy elhanyagolt része a szigetnek. Annak tudatában pláne szomorú, hogy az E4-es európai hosszútávú turistaút ciprusi szakaszának része ez az út. Többet várna tőle az ember, turistajelzéseket, szebb környezetet, nagyobb tisztaságot.

 

Ahogy telt az idő a tengeren megjelentek az első vizibiciklisek, jetskisek. Az út melletti bozótot egyre gyakrabban tarkították a napsárga sétányrózsa vidám virágai és rózsaszín leanderek. Többnyire széles földúton haladtam, ami néhol vörös, másutt vakítóan krétafehér volt. Néha összeszűkült vékony ösvénnyé, ilyenkor hangulatosabbá, vadregényesebbé vált a táj. Az első óra alatt 4.15 km-t tettem meg.

 

sétányrózsa (Lantana camara)

pálmák, árnyékukban pedig némi vas hulladék :-(

utam néha kacskaringós

máskor nyílegyenes

 

Első jelentősebb állomásom Ormideia strandja volt. Jártam már itt korábban, de akkor nem estünk szerelembe, erőműveket, tartályhajókat lehet innen látni és itt is sok a szemét. Korábban el is gondolkoztam rajta, hogy vajon ki jár ide strandolni, amikor annyira gyönyörű helyek vannak a környéken?! Aztán mégis megkedveltük egymást. Ezen a sétán pár percre szusszantam egyet, elnyúltam egy kopottas napozóágyon és csukott szemmel hallgattam a hullámokat.

 

 

Vadregényes, gyorsan mélyülő strandnak tűnt, ahol apró, fekete kavicsok gondoskodnak a kellemes talpmasszázsról! A tenger mélykék színe a sötét kövekkel, hófehér, habos hullámokkal különleges, vulkanikus hangulatot teremtett. Nagy örömömre még egy teknős nyomára is rábukkantam, aki valószínűleg az elmúlt éjszaka folyamán jött ki a partra és megpróbált fészket rakni.

 

A strandot elhagyva utamat aszfalton tudtam folytatni Dhekelia irányába. A táj egészen szép volt, leszámítva a távolban ágaskodó erőműveket.

 

Egy kis félszigethez értem, mely a kirándulás legszebb része lett. Meredeken szakadt le a sziklafal, apró öblök, mini barlangok látványa tárult elém. Vörös utamon az egyre magasabbra kúszó Nap sugarai, bőrömön pedig izzadságcseppek csillogtak. Naná, hogy itt lőttem az egyetlen szelfit az út során!

 

Bár mágnesként vonzott ez a félsziget, tovább kellett indulni. Visszatértem az aszfaltútra, néhol azon, máshol mellette tudtam gyalogolni. Elhaladtam egy hajókereskedés mellett is. Pont úgy nézett ki, mint itthon egy autókereskedés, csak hajók sorakoztak az udvarán.

 

A néhány perce látottak csupán az emlékeimben élhettek tovább. Már robosztus erőművek, gyárak mellett vezetett az út. Több száz méteren át a levegőben terjengő olajszagot szívva, szépnek egyáltalán nem nevezhető, kietlen környéken haladtam teljesen egyedül.

 

Elhagyva az említett részt lassan megpillantottam a távolban célpontomat, a kis templomot Dhekelia tengerpartján. Azonban tartogatott még számomra ez a kirándulás némi akadályt, egy kerítés állta utamat, így az autóúton a tengertől távolodva el kellett vonszolni magam egy körforgalomig, majd a másik kijáratán visszatérni a tengerhez. De ezt is megcsináltam, így végül 9.35 kilométert gyalogoltam 2 óra 15 perc alatt. 9 óra után pár perccel fejeztem be a sétát az Agios Nikolaos kápolnánál. Belegondoltam, hogy a gyerekeim valószínűleg még az igazak álmát alusszák ezen a nyári reggelen, talán épp csak átfordultak egyik oldalukról a másikra.

 

 

A szigetkör szempontjából itt véget is érhetne a beszámoló, hiszen egy korábbi szakaszon ettől a kis templomtól indultam nyugat felé. Azonban mivel volt még időm, mielőtt a Párom értem jött így eltöltöttem egy kis időt a környéken. A közeli Lambros Taverna még zárva volt, de a személyzet néhány tagja már ott szorgoskodott, így bátorkodtam megkérdezni, hogy hideg üdítőt tudok-e ilyenkor, nyitás előtt vásárolni. Gondolkodás nélkül válaszolta egyikük, hogy vásárolni nem, de szívesen adnak egyet ajándékba! Még egy pohár jeget is kaptam hozzá! Elmondhatatlanul jólesett a kedvességük és a hűsítő ital egyaránt! Megszabadultam cipőimtől és egy pálmafa szúrós törzsének támaszkodva ücsörögtem és iszogattam üdítőmet a parton. Saját magammal koccintottam Apukám egészségére, akinek ezen a napon van a születésnapja! :-)

 

Negyed óra múlva újult erőre kapva a strand mellett nyújtózkodó mustársárga sziklák mellett is tettem egy rövid sétát, immár mezítláb fúrtam lábaimat a homokba és hagytam, hogy egészen a térdemig elöntsenek a hullámok. 

 

 

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, kirándulásokról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!

...............

Előző bejegyzés: 

Motorcsónak bérlés infók kezdőknek

Következő bejegyzés:

A kékségek sétája