Séta egy fátyolos májusi délutánon a Vénusz Beach-től észak felé
Vénusz Beach (Pafosz) - Vrachia Beach Hotel (Kissonerga)
2025. május 26., 10.8 km, 3 óra 35 perc
...................
Mintha sétámra hívtam volna őket, úgy gyülekeztek a felhők a Vénusz Beach körül május utolsó hétfőjén háromnegyed kettőkor. Párás meleg volt, meghaladta a hőmérséklet a 30 fokot. A csillogó, türkizkék tengervíz fürdőzésre csábított. Nekem azonban más terveim voltak erre a délutánra! Pár percet töltöttem csupán a hosszú, puha homokos parton, majd útnak indultam észak felé. Kanyargós sétányom ezen a részen a Királysírok régészeti park és a strand között haladt.
Magam mögött hagytam csipkés öblöket, bámultam a távolban felsejlő Dimitrios II hajó rozsdamarta roncsát és ámuldoztam a szelíden fodrozódó tenger sejtelmes, fémesen csillogó színein!
Csupán néhány perce voltam úton, amikor a Panagia Thalassini kápolna, a "Tenger Asszonya" köszöntött a sétány mellett. Egy igazán elegáns, modern kápolnának tűnt, melynek jól állt a tengerszínű háttér.
Néha építkezések zaja törte meg a csendet, de próbáltam inkább a csodaszép tájra fókuszálni. Alkalmanként letértem a sétányról és a lukacsos, sziklás kőzeten haladtam tovább. Örültem, amikor egy-egy tengeri barlangra bukkantam, melyek csak innen látszottak. Sajnos a Nap egyre kevesebbet sütött, így a színek nem voltak tökéletesek, de nem panaszkodom, így is látványos volt a táj. Imádtam amikor buja növények, terebélyes kaktuszok között vezetett utam.
Hotelek, apartmanházak előtt kanyarogtam tovább. A Rodafinia Beach melletti sziklákat színes virágok tarkították. A rozsdás hajóroncs még mindig messzinek tűnt, de talán most került hozzám a legközelebb. Cserfes verebek cikáztak körülöttem, a tengeren néhány kajakos siklott, más kajakok pedig a parton pihentek. Lágy szembeszél fújdogált, ami igazán jólesett! Megérkeztem a Mersini Beachez, melynek partján lila-fehér ruhába bújt virágok tartottak divatbemutatót.
Egy pillanat műve volt, és máris beleszerettem abba a kis öbölbe, amit véletlenül fedeztem fel. A sétányról dús növényzettel övezett lépcsősor vezetett a partra. Odalent pedig elém tárult egy igazi mesevilág: a hátán heverésző béka, a karcsú világítótorony, madarak, sellők és istennők szobrai vettek körül. Többnyire nem giccsesek, inkább bájosak, szerethetőek voltak!
A partot világos kövek borították, a víz alatt pedig kerekded kavicsok csillogtak a teljesen átlátszó tengerben. Olyan volt, mintha egy hegyi patak és a tenger közös gyermeke lenne ez az apró öböl! Bevallom, teljesen elvarázsolt ez a hely, így hosszú ideig nem tudtam elszakadni tőle, csak néztem, szívtam magamba a látványt. Közben próbáltam a Napot is előcsalogatni a felhők mögül! Szerencsére néha-néha két felhő között kikandikáltak és színekkel töltötték meg a tájat a napsugarak.
Rajtam kívül három-négy ember volt a parton, egy fiatal srác a vízben sznorkelezett, mások egy sziklán ücsörögtek. Az öböl egyébként a fölötte sorakozó villákhoz (Adonis Beach Villas) tartozott. De Cipruson a tenger mindenkié! Mikor feljebb mentem meg is kértek, hogy a házakat ne fotózzam, mert az magánterület, de mondták, hogy a partra nyugodtan lemehetek és ott kedvemre fotózhatok.
Nehezen bár, de végül csak elszakadtam ettől a csodahelytől. Magasabbra kanyargott sétányom, de a kilátás innen is szuper volt. A kerítésen túl elém tárult az előző öböl, a háttérben pedig a hajóroncs a tengeren. Körülöttem kabócák dalolásztak, a távolban jetskisek szántották a vízfelszínt.
Már messziről vonzotta tekintetemet gólyafészekre hasonlító tetejével az Emlékezés és Becsület Emlékműve, ami a hullámzó tengertől néhány méterre magasodott a part fölé. Előtte Georgios Grivas Dighenis szobra pihent, aki 1955-1959 között harcolt Ciprus felszabadításáért és függetlenségéért.
Azokban az időkben ez a partszakasza még néptelen volt, így ideális választásnak bizonyult ez a helyszín ahhoz, hogy Georgios, a ciprusi harcosok vezére, Görögországból érkező titkos fegyver- és lőszerszállítmányával itt érjen partot. Ciprus végül 1960-ban vált függetlenné a brit uralomtól. Az Agios Georgios (Szent György) nevű hajó, amelyen a tábornok és a maroknyi legénység érkezett, ma a róla elnevezett St. George Hajómúzeumban (St. George Boat Museum) dokkol, kilátással egykori otthonára, a végtelen tengerre, néhány lépésnyire az emlékműtől.
Betértem hát pár percre az ingyenesen látogatható múzeumba, melynek fő látványossága maga a két szinten körbejárható 14 m hosszú és 4 m széles hajó. Emellett találunk kiállítva fegyvereket, régi újságcikkeket is, illetve a falakon megtekinthető ennek a néhány évnek a története és fényképei. A múzeum küldetése, hogy bemutassa a történelemnek ezt a viszonylag rövid, de fontos időszakát, emléket állítson a hősöknek!
A rövid múzeumlátogatás után a szomszédos szálloda hatalmas kertjén átvágva tértem vissza a partra. Hamarosan elhaladtam egy készülőben/szépülőben lévő új strand mellett, ahol homokbuckák sorakoztak és már látszott a napernyők helye is. (Azóta 2025 nyarán Alyki Beach néven meg is nyitották az új strandot.)
Egy aranyos öbölbe simult bele a The Rock Beach Bar kávézó, ahol csodaszép volt a táj! A harmónia szó jutott róla elsőként eszembe: a napernyők, kerti bútorok mintha a természet részei lennének úgy olvadtak bele a tájba, semmiféle harsány szín nem vonta magára a tekintetet!
A homokszínű sziklák, a karnyújtásnyira hullámzó tenger, a hajlott törzsű, terebélyes fák, a hajót formázó kilátó mind-mind maradásra bírtak. Maga a kávézó a Leonardo Laura Beach & Splash Resort tengerparti bárja, de a sétány mentén található, így bárki betérhet egy italra. Bár nagyon tetszett a környezet én lendületesen haladtam tovább, így sajnos a személyes kávé teszt még várat magára.
Lendületem egészen a következő kávézóig tartott, ide terveztem a pihenőt ezen a sétán. A Baracas Lounge-ban a jeges lattém 3,9 EUR-ba került, de legalább egy nagy pohár vizet is hoztak mellé. Szeretem ezt a helyet és a környékén lévő fotópontokat: a piros szívecskét, az óriás széket és a hangulatos szentélyeket.
Lógott az eső lába, amikor elindultam a kávézóból. Újabb mini strandok, menő szállodák szegélyezték utamat, miközben továbbra is többnyire sziklás partok mellett haladtam.
A Sandy Beach-nél hangosan szólt a zene a bárból, szemetesebb volt, mint más strandok és némi bűz is facsarta az orromat, talán a mellette húzódó patak és nádasok miatt. Így nem sokat időztem ott.
Innentől másfél kilométeren át az autók mellett sétáltam, hogy ne kelljen az úttalan, szúrós, apró sziklákon vánszorognom. Azért itt is akadt némi látnivaló, pl. néhány banánültetvény, fürtökben csüngő pici banánokkal.
Néhány kudarcba fulladt próbálkozás után végül a Tsiakkas tavernánál sikerült visszatérnem a partra. Kissonerga tengerparti promenádja kezdődött itt, ahol barátságos cicák fogadtak. Szállodák és apartmanházak végtelen sora kígyózott a sétány mellett. Virágoktól dúskáló kertek, kényelmes napozóágyak, medencék mindenütt. Ami pedig a partot illeti, továbbra is sziklás öblök, strandolásra kevésbé alkalmas, mégis csodaszép táj mellett vezetett az utam. A Napocska néha kidugta kisujját a felhők mögül, de sajnos ez kevés volt ahhoz, hogy előcsalogassa a tenger valódi színeit.
Ismét egy remek fotópontra leltem, melynek neve: Lock of Love! Itt nem csupán egy újabb piros szív található, hanem egy hosszú, félkör alakú korlát, melyen az összes hónap neve szerepel és mindenki felhelyezheti saját szerelemlakatját a számára kedves hónap mellé.
Sétám vége felé egy kis öbölhöz értem, ami egy robosztus szikla tövében nyújtózik, sok-sok pálmafa ölelésében. Mellette pedig egy bárban lehet iszogatni a szikla tetején.
Végállomásom a Vrachia Beach Hotel volt, mely előtt egy töredezett lépcsősor vezetett a partra, ami nagyon sziklás, így fürdésre nem igazán alkalmas. Viszont aki egymagában vagy a párjával szeretne chillezni egy kicsit, annak tökéletes helyszín lehet.
Ezen a fátyolos májusi délutánon 10,84 kilométert tettem meg 3 óra 35 perc alatt. Bár elfáradtam, mégis nagyon szerettem ezt a szakaszt, hiszen majdnem végig a tenger mellett tudtam haladni és több új helyet is felfedeztem az út során!
...............
Előző bejegyzés:
A Kourion Régészeti Park kincsei
Megjegyzések
Megjegyzés küldése