Egy nap Északon II. rész - Kalandjaink a Vouni Palota romjainál és Észak-Ciprus legnyugatibb falujában
Egynapos észak-ciprusi kirándulásunkról szeretnék nektek mesélni, két bejegyzésben! Az első részt ide kattintva olvashatod!
 |
| Petra Tou Limnidi kőszigete |
Étterem csodás kilátással
Mire alaposan körbejártuk Soli régészeti parkját, kellőképpen megéheztünk, valamint vágytunk egy kis árnyékos pihenésre és a tenger közelségére is! Így esett a választásunk az Aspava Beach Restaurant-ra, ami egy családias, szuper jó hangulatú étterem közvetlenül Lefke tengerparján. Imádom, ahogy a görög és a török gasztronómia összefonódik Észak-Cipruson, így általában nagyobb az éttermekben a választék, mint a sziget déli részén. Ezúttal sem kellett csalódnunk, finom ételeket, színes, alkoholmentes koktélokat fogyasztottunk, majd kisétáltunk az étterem hajót formázó mólójára, melyen egy bár is üzemel.
Jóllakottan, kipihenten, a délutáni szieszta helyett ismét útra keltünk következő állomásunk, a Vouni palota romjai felé.
Vouni Palota
Az ókori Vouni régészeti park fekvése jobb nem is lehetne, egy hegy tetején terül el, 250 méterrel a tenger szintje felett! Ott jártunkkor csupán a csodás kilátás tárult elénk ha a távolba néztünk, régen azonban azért is nagyszerű választás volt ide építkezni, mert szemmel tudták tartani, hogy mi zajlik a közeli Soli városállamban. A főút felől egy szűk, szerpentines úton kanyarogva értük el a tágas parkolót, ahol a gyerekek egy terebélyes olajfa árnyékában hűsöltek míg az apró bódéban jelképes összegért belépőt váltottunk. Felnőtteknek 30 TL (~420 Ft), gyerekeknek 20 TL (~280 Ft) volt az ára.
Az egykori, Kr.e. 5. században épült perzsa palotából sok nem maradt meg, ottjártunkkor az információs táblák is üresen álltak, mondhatni csak keretet adva a környező tájnak. Így fantáziánkra volt bízva, hogy elképzeljük a 137 szobát, konyhákat, fürdőket, a tengerre néző teraszok látványát, az akkori emberek fényűző életét, szobraikat, eszközeiket. Az alacsony, romos falak közt bóklászni mindenféle kerítés, korlát nélkül azonban így is misztikus érzés volt!
A széles lépcsősor egy udvarra vezetett minket, ahol egy különleges, gitár formájú kő található, ami az udvar alatt lévő ciszternához tartozó emelőcsiga működését segítette. Ez a kő vált mára Vouni szimbólumává.
A területről letekintve a Morphou-öblön és a Troodos hegyvonulatain kívül Petra Tou Limnidi kis szigetére is ráláttunk. Ez az egyik legkorábbi neolitikus, vagyis újkőkori települése Ciprusnak, Vounival egy időben tárták fel.
A palota Kr.e. 380-ban égett le és azóta sem építették újjá, de erre az elhagyatott helyre így is érdemes felmenni, leginkább azért, mert innen nyílik a legszebb kilátás a környékre!
A téli időszakban 8:00-15:30-ig, nyáron pedig 08:00-18:00-ig látogatható!
YESILIRMAK - A legnyugatibb falu Észak-Cipruson
A nap utolsó észak-ciprusi állomása számunkra egy kis falu, Yesilirmak volt. Négy dolog maradt meg bennem róla: a legfinomabb eper, a virágoktól roskadozó bokrok, a harapós pitbullok és a tengerből kiemelkedő kősziget! Ezekről mesélek most nektek!
A falu végtelen termőföldjeiről híres, ahol mindig érik valami, soha nem áll le a termesztés! Mikor mi jártunk ott július elején, az epernek volt még szezonja. A faluközponttól kicsit távolabb, a határhoz közeli külsőbb részeken egymást érték az eperföldek és mellettük a frissen szedett gyümölcsöt és szörpöket kínáló árusok standjai. Mi is elcsábultunk egy rekesz eperre, remélve, hogy nem lesz belőle turmix mire hazaérünk. Nem lett! A napérlelte édes eperszemek pedig mennyeiek voltak! Ciprus déli részén is nagyon finom epret szoktunk venni, de ez a yesilirmaki eper kenterbe vert minden eddigit, isteni volt!
A második emlékem a rengeteg virág, a színpompás bokrok, a házakat ölelő murvafürtök és frangipáni fák. Láthatóan jól érzik magukat a környéken. Már csak miattuk érdemes volt megállni kicsit és nem csupán átszáguldani a falun.
És végül, legemlékezetesebb kalandként kis kirándulásunkat említeném meg. A térképen és a Vouni Palotától is látszott, hogy közel a parthoz található egy kősziget (Petra Tou Limnidi), azt szerettük volna megnézni. A hozzá legközelebbi pont, ahol autóval meg lehetett állni, egy parkoló volt, néhány étterem mellett. Innen indult egy tanösvény a part mentén, mely elvezet odáig, hogy szemből láthassuk a szigetet. Az ösvény azonban hamarosan egy kertesházon vitt keresztül, ahol ugyan láncon, de pitbullok csaholtak ránk lelkesen. A kerítésen kint lógott egy tábla. Angolságán jót derültünk, tartalmán már nem annyira. Megtudtuk, hogy az ebek szeretnek harapni, így ne akarjunk itt átmenni, hanem a kert jobb oldalán, közvetlenül a tenger mellett osonjunk el. Kerítés azonban az udvar tenger felőli oldalán nem volt, így ez elég merész vállalkozásnak tűnt az egyre erőteljesebben ugató kutyákat elnézve.
Végül nagy levegőt véve sikerült a küldetés, nem tépték el láncaikat, mi pedig innentől valóban szép tájon haladtunk az enyhén emelkedő tengerparti panorámás, szűk ösvényen, míg végre megpillanthattuk amiért jöttünk, a hupikék tengerből kiemelkedő kőszigetet! Visszafelé pedig beiktatva kerülőt, emelkedőt és bozótokat megoldottuk, hogy ne kelljen újra megzavarni a pitbullok nyugalmát! (Most már tudjuk, hogy a parkolóban a WC-k mellett vezet fel egy lépcső, melyen a ház mögött is megközelíthető a túraútvonal.)
Nem feltétlenül mondom, hogy emiatt a falu miatt autózzatok el idáig, de ha erre visz utatok érdemes kicsit megállni Yesilirmak tengerpartján, amit a környező hegyes-dombos vidék tesz még látványosabbá!
A falut elhagyva hamarosan a határra értünk, és bár földrajzilag továbbra is északon, de megosztottság szempontjából Dél-Cipruson folytattuk utunkat, ahol szintén látványos helyeket kerestünk fel Kato Pyrgos faluban, ezekről korábban már meséltem, itt olvashatsz róluk!
...............
Előző bejegyzés:
Egy nap Északon I. rész - Soli ősi városa és a környék látnivalói
Megjegyzések
Megjegyzés küldése