Nyári séta a keleti parton II. rész - Számtalan öböl és egy macskaland
A festői Konnos öböltől induló kirándulásom első részét ide kattintva találod, de ha gondolod csatlakozhatsz hozzám csupán csak erre a szakaszra!
Küklopsz barlangjától több, mint egy kilóméteren át bandukoltam a széles földúton, mely egy aranyos, fehér sziklákkal ölelt öbölnél végződött. A kis öblöt láthatóan arra használják, hogy itt engedjék vízre utánfutón szállított (motor)csónakjaikat a helyiek. Most hárman himbálóztak a lágyan hullámzó tengeren a sziklafalnak támaszkodva. Bámészkodásom talán tétovázásnak tűnt egy idősebb férfi számára, aki útba szeretett volna igazítani. De innentől már nem volt szükség sem térképre, sem segítségre, elég volt a lemenő Napot követnem a partmenti sétányon.
A csónakos öböl után rögtön egy kis strand, a Mimosa beach várt, ami egy nyugodt, romantikus öböl homokos parttal, a vízben pedig néhány kisebb sziklával.
Bár azt hittem elértem a nyüzsgő protarasi sétányra, de arra várnom kellett még egy darabig. Nagy örömömre egy tengerre néző kápolnára bukkantam (Chapel of St. Andreas) így bő 3 km-rel a lábaimban. A kápolna légies boltívei, ablakai mögül pazar a kilátás, szuper fotókat lehet készíteni! Egy francia párról én is kattintottam néhányat, majd a kápolna belsejét is szemügyre vettem, mely mindig nyitva áll a látogatók előtt. Egyszerű, letisztult, meghitt belső tér fogadott, feltöltött az a pár csendes perc amíg körbenéztem ott.
A kápolnát elhagyva néhány száz méterrel később már az ismertebb Green bay-nél jártam. Családosok is kedvelik ezt a kicsi, biztonságos öblöt, valamint a kezdő búvárokkal is gyakran itt gyakorolnak oktatóik. Most azonban a strand fő látványossága a parton edző fiatalok voltak, akik hatalmas súlyzókat emelgettek éppen. Vízisport-eszközök kölcsönzésére is van itt lehetőség, de ilyenkor már mint akik jól végezték dolgukat, csak pihengettek a motorcsónakok, jetskik és egyéb járgányok.
Folytattam utamat észak felé haladva, egyre szaporodtak a puccos tengerparti bárok, a szuper szállodák és az óriásira nőtt, karcsú pálmafák. A CavoMaris Hotel környéke különösen látványos volt!
A tengerparti Jetty Seaside bárban terveztem elcsábulni egy friss narancslére, de az egyetlen személyzet épp az utolsó poharat mosogatta komótosan (és olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott). Így csak pár szót váltottam vele, de végül megkíméltem attól, hogy narancsot kelljen facsarnia nekem. Láthatóan nagy kő esett le a szívéről én pedig vizes palackomból iszogatva csillapítottam a szomjúságomat.
A következő említésre méltó hely a bájos Vyzakia tengerpart volt (Google-n így keresd: Παραλία Βυζακιά). Különlegességét számomra a fölé magasodó út adta, ahol nagyon sokféle, szebbnél-szebb virág, díszfű és bokor virított! Épp az egyiket fotóztam, amikor hirtelen valami a lábamhoz dörgölőzött! Akkorát ugrottam, hogy nem tudom én ijedtem meg jobban vagy szegény cicus, de utána beérte azzal, hogy a korláthoz simulva meresztette rám szemeit. Néhány kedves szóval persze sikerült kiengesztelnem őt!
Elhagyva a macskalandos strandot, széles földúton szaporáztam lépteimet, közben bekukkantottam egy-egy utcába melyekbe mintha mérnöki pontossággal sorakoztatták volna a pálmafákat, olyan katonásan álltak egymás mellett frissen fodrászolva. Rácsodálkoztam hatalmas bokrokra, melyeken összefonódtak a leander és a murvafürt ágai. Eljátszottam a gondolattal, hogy melyik luxusvillát választanám magamnak a sok közül, ha tehetném. Biztosan egy olyanra esne a választásom, melynek gondozott kertjében sok színes virág és mediterrán növény mellett süttethetném a hasam karnyújtásnyira a tengertől. Sok ilyen villa található erre, nem is lenne olyan egyszerű a választás!
Este 19:07, 5 km-nél járok 1 óra 48 perc alatt. Emlékszem, ekkor a hotelek kertjében és az éttermek teraszain vacsorához készülődtek az első vendégek, a strandolók pedig már szedegették össze cuccaikat és strandpapucsban, többnyire vörösre sült bőrrel igyekeztek hotelszobáik felé. A Nap egyre lejjebb ereszkedett, sugarai megcsillantak itt-ott. A tenger nem a legszebb arcát mutatta, ahhoz délben kellett volna elindulnom, hogy kedvenc türkizkék színemben pompázzon az egész út során. Meleg volt, izzadtam, de a napszúrás veszélye legalább nem fenyegetett. Elvegyültem az emberek között, bár úgy éreztem kilógok kissé hátizsákommal, futócipőmmel. Mások vagy strandruhában flangáltak vagy szépen felöltözve az esti korzózáshoz, vacsorához.
Néhány perc múlva már betonból öntött sétányon jártam, balra a kék-fehér, görögös hangulatú apartmanok tetszettek igazán, jobb oldalamon pedig a huszonnyolcadik kis öböl. Nem tudom megunni őket, mindegyik egy picit más! Az egyik szálloda udvarában fehérabroszos asztalok mellett egy orosz pár tartotta esküvői vacsoráját. Épp köszöntőt mondtak nekik, mely olyan hangos volt, hogy én is értettem volna minden szavát, ha ismerem a nyelvüket. Viszont a beszéd végén felcsendült a Kool & The Gang Celebration című száma, ami nem csak a meghívottak hangulatát dobta fel, hanem nekem is lendületet adott az út hátralévő részére!
Hosszú, fapallós sétány következett, ami így 2 óra séta után végtelennek tűnt, de igyekeztem, hiszen szerettem volna még világosban eljutni a Fügefa-öbölig. Mély, lagúnaszerű vájat húzódott mellettem, melyben néhány ember mászkált, hisz most csak a bejáratát nyaldosta a tenger. Egy kis félszigeten jártam ekkor. Levághattam volna az utat, ha a "nyakán" keresztül rövidítek, de én amennyire lehetséges, a tengerhez közel szerettem volna végigjárni ezt a szépséges partvidéket!
Hamarosan jön a folytatás, melyben megérkezem a kirándulásom számomra egyik legszebb helyére és az is kiderül, hogy sikerült-e még világosban eljutnom a Fügefa-öbölig! Tarts velem akkor is!
Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalunkhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalunkon találsz: 2in1ciprus néven!
...............
Előző bejegyzés:
Nyári séta a keleti parton I. rész - A magányos vándor
Következő bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése