Nyári séta a keleti parton III. rész - Esti fények

Nyáresti sétám első részében a Konnos-öböltől indultam, majd Küklopsz barlangján keresztül csodás tájon kirándulva jutottam el a Mimosa beach-ig. A második részben folytattam utamat észak felé haladva, egyre szaporodtak a puccos tengerparti bárok, a szuper szállodák és az óriásira nőtt, karcsú pálmafák. Most pedig következzen a harmadik rész, lássuk merre vezetett utam a félszigettől, ami a Fügefa-öböl előtt nyúlik a tengerbe!

Ismét apró öblök, robosztus sziklák váltották egymást, amikor elérkeztem a kirándulásom számomra egyik legizgalmasabb helyére, a Nacho-öbölhöz! A mustársárga mészkősziklákat nyaldosó vízhez egy apró ösvény vezetett le, mely mellett bíborvörös délvirágok húsos zöld levelei borították a talajt. Ilyenkor nyáron ezek csak zöldek, de tavasszal pink vagy vöröses virágaikkal dobják fel a tájat! Muszáj lesz tavasszal is visszatérnem! 

A kis öblöt kevesen látogatják mivel kavicsos és sziklás, de a sznorkelesek szívesen választják! Én csak gyönyörködtem benne és élveztem, hogy a partról a sétány irányába visszanézve nem az épületeket, szállodákat, hanem a szélfújta pálmafákat látom! Néhány nap múlva napközben is visszatértünk ide, úgy éreztem látnom kell ezt a csodás öblöt a türkiz tengerrel is! (De az itteni képek mind ezen a nyáresti sétán készültek.)

19:30-ra 6,5 km-t gyűjtöttem a lábaimba. A napernyők csukva, a vízben már csak néhány ember úszkált, mások a parton labdáztak, beszélgettek. Lassítanám az idő múlását, de a Nap visszavonhatatlanul közelít a horizont felé, sajnos nem a tengerbe olvad bele, de így is csodás látványt nyújt.

A sétány igazán itt kezdett csak megélénkülni. Ez nem véletlen, hiszen néhány apartmanhotelt és szállodát elhagyva megérkeztem a híres Fügefa-öbölhöz (Fig tree bay). Itt a blogon is írtam már arról, hogy miért szeretik annyian ezt az öblöt. Ciprus egyik legnépszerűbb strandja ez, köszönhetően szépségének, könnyű megközelíthetőségének valamint annak, hogy mindenféle étterem, pékség, bolt megtalálható mellette! 

Viszont nem csupán a strandot érdemes meglátogatni, hanem a környékén lévő szuper kilátópontokat is! A strandot észak felé elhagyva a Fig tree és a Sunrise beach között bukkantam rá arra, amelyik a legjobban tetszett! Egy nagy, több részből álló kilátóra, melynek részei szintben is el vannak különülve, hogy szó szerint külön ülve tudjanak a párocskák romantikázni a padokon. Az árnyékolásról napvitorlákkal gondoskodnak, így napközben is nyugodtan el lehet itt időzni egy darabig, úgysem lehet betelni a látvánnyal! Ha épp akad a táskátokban egy szerelemlakat, akár itt is hagyhatjátok a kilátó rácsain! A kilátóhoz közel a szabadtéri edzőgépek és a játszótér körül szlalomozva fut a sétány, így tényleg mindenkinek érdemes erre is elbóklászni ha a Fig tree beachre jöttök strandolni! Én éppenhogy naplemente után értem ide, még pont időben ahhoz, hogy elém táruljon a kilátóból az egész Fügefa-öböl ahol a parttól nem messze egy kis sziget is kikandikál a vízből!

A Fügefa-öböl szomszédja a Sunrise beach (Napfelkelte strand)! Nevét nem véletlenül kapta, csodás innen mozizni ahogy a Nap aranyló színekkel festi meg a tengert és az eget miközben ébredezik, nyújtózkodik minden áldott reggel! A Fügefa-öbölnél keskenyebb, de jóval hosszabb ez a strand, ahova leginkább a mellette található elegáns hotelekből járnak át a turisták. De természetesen bárki más is választhatja akár ezt a strandot is! Én a sok-sok pálmafát csodáltam a sétány mentén és figyeltem a kertészt, aki a növényeket és a megüresedett napozóágyakat locsolgatta, sőt a frissítő permetből még nekem is jutott egy kicsi!

Hosszú perceket sétáltam a Sunrise beach mellett, nagyon szép, gondozott a környezet, hangulatosak a fények, sokan voltak rajtam kívül, szívesen korzóznak itt az emberek esténként. Azonban ha szemem nem csalt, itt tényleg csak hotelek sorakoznak egymás mellett. Éttermeket, bárokat, boltokat nem találtam ezen a szakaszon. Kivéve néhány bódét, melyekből kávét, gyümölcslevet lehet vásárolni napközben. Én már zárva találtam őket. A vízimentők fából épült emelvénye ilyenkor már szintén üresen állt, mintha egy kilátó lenne, úgy hívogatott engem. Fel is merészkedtem rá, és most én pásztáztam róla a végtelen tengert és a hajót, ami csakúgy, mint jómagam, a kis kikötő felé igyekezett.

Hamar odaértem a mólóhoz (Protaras pier), mely mellől számos kirándulóhajó indul. A móló nagyon szépen ki volt világítva, mindenképp érdemes kisétálni a végéig! Közben a hajó is befutott, amit a vízimentők tornyából figyeltem. Valószínű egy naplemente túra után tért vissza utasaival. A móló mellett bódék sorakoznak, melyekben a hajótársaságok egy-egy képviselője ül, aki részletesen elmondja a programot és azt, hogy miért őket válasszuk! Vagy negyedórát eltöltöttem itt, többükkel elbeszélgettem, begyűjtöttem néhány szórólapot. Egyből több kedvezményes árat is kaptam, volt aki például gyerek áron elvitte volna mindhárom gyermekünket, pedig ők már 12 felett vannak. Érdemes beszélgetni velük és nyugodtan alkudozzatok is!

Jócskán lement a Nap mire a bódéktól tovább indultam. Egy alig kivilágított sétányon haladtam a part mentén. Időnként hátranéztem, ilyenkor a fényárban úszó Protaras látványa fogadott és szerencsére még nem volt annyira sötét, hogy ne látszódott volna a tenger csillogása. Nem volt néptelen a promenád, sokan sétálgattak rajtam kívül mások is, turbékoló párocskák, gyerekes családok, baráti társaságok! Időnként sziklák, máskor nádasok választottak el a tengertől. A tücskök egyre hangosabban hallatták hangjukat, ahogy telt az idő. A tenger pedig a leírhatatlan színek helyett egyre inkább csak a hullámok zúgásával kényeztetett.

Már nem szállodák hatalmas kertjei mellett vezetett utam, hanem egymás után bukkantak fel a tengerparti éttermek, ahonnan igencsak ínycsiklandó illatok szálltak felém! A műanyagasztalos Canes étterem mellett macskák sündörögtek, a teltházas di Capilla-ban élő jazz zene szólt, a Zafeiros viszont kevésbé volt népszerű azon az estén, csak néhány asztalnál ücsörögtek vendégek.

A Marlita beach felé közeledve minden más hangot elnyomott az egyre erősödő zene, ami mikor odaértem kiderült, hogy a Blue Spice étteremből jön. Ha csak sétálgat az ember, akkor ez akár hangulatosnak is mondható, de aki pihenni szeretne, az ne a közelében foglaljon szállást.

Bár sétányom kitartóan kanyargott tovább akkor is mikor már teljesen rám sötétedett, a Blue Spice étteremnél 20:48-kor végetért a 10 km-es nyáresti sétám, amit 3.5 óra alatt tettem meg. Nagyon élveztem minden percét, remélem egy picit nektek is sikerült átadnom az élményből! A Nyári séta a keleti parton sorozat azonban még nem ért itt véget! A Paralimni tengerpartján egy évvel korábban tett, északról induló sétám a Vrysoudia beach-en zárult. Így néhány nappal később visszatértem és bejártam a Blue Spice étterem és a Vrysoudia beach közötti szakaszt! Természetesen arról is beszámolok nektek, hamarosan jön a negyedik, vagyis az utolsó rész! Tartsatok velem akkor is!

 

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalunkhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalunkon találsz: 2in1ciprus néven!

...............

Előző bejegyzés: 

Nyári séta a keleti parton II. rész - Számtalan öböl és egy macskaland

Következő bejegyzés:

Nyári séta a keleti parton IV. rész - A kék fűszer