Nyári barangolás Ciprus nyugati partján - II. rész: Csodahelyek két szív között
 |
| EDRO III hajóroncs |
White River Beach (Peyia) - Yialos Tavern By The Sea (Peyia), 14.7 km, 4.5 óra
2024. július 20.
II. rész
...............
A tikkasztó, de csodaszép júliusi sétám első két órájáról már
olvashattál, de ha lemaradtál róla ide kattintva pótolhatod. Most pedig
következzen az élmények második, talán még emlékezetesebb része!
Néhol a szabadon burjánzó leandersövény ágai, másutt füge- és olajfák élénkzöld levelei hajladoztak az út mellett, ami a tenger felé vezetett. Pontosabban a Cap St. Georges hotel panorámás kávézójához, amit nem mertem túlzottan megközelíteni, mert már messziről éreztem, hogy mágnesként vonz!
Nyúlánk szívformával büszkélkedő pad jelezte a kiépített sétány kezdetét. Innen akár ezen is tovább lehet haladni annak, aki szeretné megőrizni cipője színét. Az enyém azonban már úgyis a ciprusi portól ragyogott, így a tengerhez közelebbi keskeny ösvényt választottam. Lassan andalogva, a természeti látnivalókra éhes nyitott szemmel sétáltam. A táj lenyűgözött: redős sziklák, tengeri barlangok, fürdőzésre csábító romantikus öblök váltották egymást. Nem győztem csodálkozni mennyi szépséget rejt ez a partszakasz! Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy eddig nem jártam errefelé?
Míg én a paplanként elterülő partmenti sziklák tetején sétálgattam, a távolban egy kirándulóhajó siklott vélhetőleg a Blue Lagoon jégkék öble felé. Eljátszottam a gondolattal, hogy akár én is rajta lazulhatnék, és bikinimet igazgathatnám a hűsítő csobbanás előtt.
Hamar visszatértem azonban a saját jelenembe, aminél szebbet nem is kívánhattam volna. A bájos Olajfa strand tárult elém (Google-n: Olive Tree beach), ami egy igazi gyöngyszem Peyia tengerpartján. Szépsége ellenére kevesen ismerik. Korábban csak olvastam róla, így nagyon örültem, hogy végre saját szemeimmel láthattam ezt a meseszép helyet!
A strand két részből állt, fent a sziklák tetején sorakoztak a napozóágyak, körülöttük pedig napimádó olajfák biztosították a hamisítatlan mediterrán hangulatot. Sem puccos éttermek sem hangos bárok nem voltak itt, csupán egy kis mozgóbüfé lapult az egyik sarokban, ahol frissítő italokat vásárolhatunk.
A partra néhány lépcső vezetett le a porlepte, világos sziklák között. És itt esett le igazán az állam! Az apró öblöt izgalmas formájú mészkősziklák és tengeri barlangok ölelték körül, a víz pedig fantasztikusan szép színekben pompázott, a Nap sugarai vidáman fickándoztak benne!
Dél felé járt már az idő, ráadásul egy szombati napon, mégis csupán néhány ember ejtőzött a vízben, napfürdőzött a parton vagy sziesztázott az olajfák között. Valóban egy rejtett kincs ez a strand a szigeten, mindenképp visszatérek majd még ide!
Bár szívesen időztem volna itt hosszasan, de ideje volt továbbindulni. Szerencsére a dimbes-dombos, kopár táj továbbra is kényeztetett szépségével. A tengeren színes kajakok szelték a lágy hullámokat, én pedig széles mosollyal hullámvasutaztam a dombokon.
Elhaladtam a már ismerős Prestos beach mellett, ahova ezúttal nem sétáltam le, mert jártam már ott korábban. Nagyon szép az az öböl is és a környező sziklák, amikre akár fel is lehet mászni, de minimum fél óra lett volna ha meglátogatom és alaposan körbejárom. Inkább arra szavaztam, hogy haladok tovább, hiszen várt még rám számos új felfedezni való hely!
Miközben kitartóan baktattam a döglesztő melegben (bocsánat, de nem tudok rá jobb szót), azon gondolkoztam, hogy talán ez lesz az első alkalom, hogy napszúrást vagy hőgutát kapok, rettentő meleg volt, és képtelenség volt annyit inni amennyit izzadtam.
Következő állomásom a híres Sea Caves, vagyis a Tengeri Barlangok voltak. Tengeri barlangokat sok helyen láttam eddig is az út során, de most érkeztem el ahhoz, ami a Google által is jelölt látványosság. Gyönyörködtem itt is és fotóztam, próbáltam minél jobban emlékezetembe vésni a táj minden apró részletét, a színeket, az illatokat.
Bár lábaim és lelkesedésem hajtottak volna tovább, a barlangok melletti Sea Caves kávézóban eltöltöttem fél órát egy jeges lattéval, leginkább a napszúrástól való félelmem miatt. Égette a Nap a fejemet, hiába volt rajtam fehér baseball sapka. A nyári túrákon mindig hordok a csuklómon egy csősálat és azzal törölgetem magamról az izzadságot. Most fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak rólam, kihorgásztam két jégkockát a kávémhoz kapott vízből, betettem a csősálba, és a jeges kendővel hűtöttem a fejemet. A mosdóban pedig újrakentem magam vastagon naptejjel. Azonban a legtöbbet talán az segített, hogy fél órán keresztül az árnyékban rostokoltam. Talán unalmas folyton erről olvasni, hogy a melegre panaszkodok, de meghatározó eleme volt ennek a sétámnak a hőséggel való küzdelem.
A kávézó környéke is említésre méltó, érdemes lesétálni a kis lépcsőkön egészen a vízpartig.
Valamelyest felfrissülve folytattam az utat. Gondosan kiépített, mesebeli sétányon, pálmafák, virágok között haladtam tovább az EDRO III hajóroncs felé. A rozsdás hajó eleinte szinte beleolvadt a tájba, majd ahogy közelebb értem, egyre jobban körvonalazódott robosztus alakja.
A hajónál - ami 2011 decemberében szenvedett hajótörést Ciprus partjánál - már többször jártam korábban, de mindig szívesen visszatérek ide, elvarázsol a rozsdamarta hajóroncs és a természet összhangja!
A roncshoz közeli Oniro By The Sea bárban alig ültek néhány asztal mellett. Meglepett, hogy miért vannak mindenhol ennyire kevesen, ráadásul egy hétvégi napon.
Sirályokat figyelve ballagtam tovább az utolsó szakaszon, amely már nem tartogatott sok újdonságot, de levezetésnek tökéletes volt a tenger mellett kanyargó poros út és a körülötte elterülő mediterrán, ciprusi táj! Egy meglepetés azért mégis ért, hiszen találtam egyetlen árnyékot adó fát, alatta meg is pihentem és kortyoltam párat maradék, leves hőmérsékletűre melegedett vizemből.
Végül 14.7 kilométert gyalogoltam, összesen 4.5 óra alatt. A Yialos tavernánál értem célba, ahol már abban a nyugodt tudatban hűsöltem a Páromra várva, hogy tudtam, aznap már nem kell tovább mennem a tűző napon. A taverna előtt álló szív alakú szobor pedig méltó végpontja volt mai túrámnak!
Ebédre a közeli Nature Café Étterembe tértünk be immár együtt, ahol az árnyas teraszon falatoztunk, beszélgettünk, miközben próbáltuk kipihenni magunkat!
Szerencsére a hőség ellenére megúsztam napszúrás nélkül, köszönhetően a rengeteg folyadéknak amit magamba töltöttem és a számos árnyékos pihenőnek amiket beiktattam az út során. Az egyik legszebb, de egyben legnehezebb kirándulásom volt ez a délelőtt az eddigi szigetkörös sétáim közül.
...............
Előző bejegyzés:
Nyári barangolás Ciprus nyugati partján - I. rész: Úton a borókafához
Megjegyzések
Megjegyzés küldése