Nyári séta a keleti parton VI. rész - A kősivatag
Cipruskerülő tervem újabb fejezetéhez érkeztem egy nyáriasan meleg októberi napon, amikor a Cape Greco Nemzeti parkban folytattam utamat. Ezúttal nem egyedül vágtam neki a távnak, hanem a párommal együtt kirándultunk egy jót!
11 órától esőt jósoltak a meteorológusok, így nem volt mit tenni, korán kellett elindulni, ha meg akartuk úszni szárazon. A délelőtti órákra ígért felhős-napos idő viszont pont megfelelőnek tűnt egy kis csavargásra az árnyék nélküli, kopár ciprusi vidéken. Így gyors reggelit követően 8 óra előtt már az út porát koptattuk. Az Ayioi Anargiroi kápolnánál tettük le az autót. Idáig jutottam el ugyanis nyáron, amikor a Konnos-öböltől indultam, így innen szerettem volna folytatni az utat a tenger mellett futó ösvényen.
 |
| A jobb oldali A betűvel jelölt ponttól a baloldali B pontig terjedő 8 km-es szakaszról szól a bejegyzés (Térkép: komoot.com) |
Az autóból kiszállva több helyen piros-fehér szalagokat láttunk ide-oda felkötve, valamint két ember csevegett egy ásványvizes flakonoktól roskadozó asztal mellett. Kiderült, hogy a SwimRunCyprus verseny pont aznap zajlik. A résztvevőknek felváltva kellett úszó és futó távokat megtenniük párokban. Ekkor azonban a versenyzők még odébb voltak, talán el sem rajtoltak, mi viszont lelkesen vágtunk neki a kiszalagozott ösvénynek!
A Kamara Tou Koraka természetes kőhídig eleinte köves, majd vöröses porral borított, viszonylag nehezen követhető út vezetett. Nekünk a futóverseny miatti szalagozás nagy segítséget jelentett! A közel 10 méter hosszú híd 20 méterrel a tenger szintje felett nyújtózkodik, és lenyűgöző látványt nyújt! Neve azt jelenti, hogy a varjú boltíve. De, hogy pontosan miért kapta ezt a különleges nevet, azt a mai napig rejtély fedi!
A hidat elhagyva hamarosan egy kis öbölhöz értünk, ahol búvárok úszkáltak az átlátszó vízben. Majd elhaladtunk a mászók kedvenc sziklatömbje mellett, ami jobb oldalt magasodott az út fölé. A félsziget csúcsa katonai terület, így egy részén nem tudtunk teljesen a tenger mellett haladni. Mielőtt azonban átvágtunk volna a nyakán, a Blue Lagoon-hoz tettünk egy rövid kitérőt, megcsodáltuk ahogy a felkelő Nap simogatja a lágy, még a korai órákban is gyönyörűen kék vízfelszínt!
Tovább bandukolva hamarosan elértünk a túra legmagasabb pontjára, ahonnan lenyűgöző kilátás tárult elénk a félsziget mindkét oldalára és Ciprus délkeleti csücskére, ahol a megközelíthetetlen világítótorony karcsú alakja is kirajzolódott. Sziklás, szűk ösvényen haladtunk tovább, a távolban egy fehér kereszt látványa sejlett fel.
Egy vöröses sziklák által ölelt apró öbölhöz értünk (Caves and Tunnels Dive Site), ahol akár be is lehet csobbani a vízbe, ezt egy fém lépcső teszi könnyedebbé. De önmagában a sziklákon sétálgatni is fantasztikus volt, néhol közel félméteres lyukak tátongtak, melyeken keresztül a csobogó tengervizet pillanthattuk meg. Elidőztünk itt egy darabig, köszöntünk a búvároknak, akik épp öltözködtek a nagy kaland előtt, hogy a közeli vízalatti barlangokat, sziklaképződményeket is felfedezzék!
Utunk következő állomása a tájból messziről kiemelkedő kereszt volt, amit immár közelről is megnézhettünk. Megtudtuk, hogy egy elhunyt búvár emlékére állították.
Hosszan baktattunk tovább a köves terepen, a kopár tájat fakó mediterrán növények, szúrós bokrok borították itt-ott. Ahogy a Nap egyre magasabbra kúszott, úgy lett élénkebb a partmenti öblök kékje, így igazán látványos volt és hamar elröppent ez a hosszabb szakasz is! Ekkor értek utol minket az első futópárok, akik tempósan szedték lábaikat. Fejükre baseball sapka helyett úszósapkát húztak, arra pedig napszemüveg helyett többnyire úszószemüveg volt feltolva, ugyanis minden felszerelésüket a verseny során végig magukkal kellett vinniük. A futók mindig párban érkeztek, egy páros alkotott ugyanis egy csapatot, hogy a versenyzők ne egyedül legyenek, hanem vigyázzanak egymásra. Néhány páros össze is volt kötve egy hosszú kötéllel. Mint később megtudtuk, ezt azért csinálták, mert a párok nem távolodhatnak el 10 méternél jobban egymástól a szabály szerint, és néhány páros ennek biztosítására inkább összekötötte magát, nehogy kizárásra kerüljenek.
Szelfiztünk egyet az út mellett strázsáló koponyakővel, majd mi is rendületlenül haladtunk tovább a jobb oldalunkon magasodó sziklafal mellett. Annak végéhez érve a versenyzők jobbra kanyarodva fel is futottak rá, a mi utunk viszont egyenesen vezetett tovább a napszítta tájon a tengeri barlangok felé. Ennél az elágazásnál egy tábla is jelezte az utat.
Kopár kőmezőn vágtunk át, a konkrét utat nem nagyon leltük meg, de nem is nagyon kerestük, messziről látszottak a híres tengeri barlangok (Sea Caves), egyértelmű volt, hogy merre kell menni. A sziklák mélyedéseiben sok helyen vastag sóréteg ült meg, miután a korábban belecsobbanó tengervíz lassanként elpárolgott.
A tengeri barlangokhoz hihetetlenül más volt így, túra után megérkezni, mint amikor az ember csak kiszáll az autóból és néhány lépést tesz csupán a célig. Hiába láttam már sokszor ezt a helyet, most néhány könny szökött a szemembe, hogy itt lehetek, hogy elértünk ide 1 óra 40 perc és 4.8 km után, megkoronázva ezt az amúgy is látványos kirándulást! Néhány percet töltöttünk itt, integettünk a forgolódó kirándulóhajók utasainak, fotóztuk a tájat és legeltettük szemeinket a természet tökéletes alkotásain!
Innentől egyedül folytattam utamat, a párom pedig visszafutott az autóért a templomhoz. A barlangokat elhagyva a tengerhez legközelebbi ösvényen, először egy vékony sziklaperemen átkelve indultam tovább, gyönyörű volt itt is a tenger színe! Bolyongtam egy darabig a köveken melyek a cipőn keresztül is szúrták a talpamat, míg végül rátaláltam egy útnak nevezhető szűk ösvényre.
A tengeri barlangoktól 20 percnyire, a kősivatagon átkelve kezdődött a kiépített pálmafás sétány. Itt még komoly civilizációra nem kell számítani, de már nem szúrós köveken kellett botladozni, hanem a sziklás öblök, szántóföldek, mediterrán növények között kanyargó sétányon szaporáztam lépteimet.
Újabb tíz perc múlva a vadregényes Limnara beach-be torkollott az út. Aki szereti a sziklásabb strandokat, annak jó választás lehet. Nekem leginkább az tetszett benne, hogy rengeteg pálmafa állt a partján! Maga a strand nem egy elhagyatott hely, van mellette egy szálloda, leginkább annak a vendégei süttetik itt a hasukat.
Folytattam utamat a kacskaringós sétányon, ahol pár perc múlva jobb oldalamon egyre több luxusvilla tűnt fel vakítóan zöldellő fűvel, színes virágokkal, medencével. Bal oldalamon viszont továbbra is a természet kápráztatott el az öblök változatos formájával és színeivel! Messzire nézve pedig egyre jobban látszott az Ayia Napa Marina hatalmas épülete!
A kirándulás egyik nagy felfedezettje lett számomra egy meseszép öböl, ahol még sosem jártam ezelőtt! Bársonyosan kék víz fogadott, kisebb-nagyobb sziklák mindenütt! Az már csak hab volt a tortán, hogy néhány tengeri nárcisz is megbújt az öbölnél, fehér virágaival díszítve a homokos talajt! Az öbölnek még neve sincs, de a lenti Google térképrészlet segítségével meg tudjátok találni ti is ezt a fantasztikus helyet! Imádom az ilyen kevéssé ismert, néptelen, vadregényes, gyönyörű tájakat!
Két magyar lánnyal is összefutottam, biciklizés közben iktattak itt be egy kis pihenőt és ők meg is mártóztak a hűsítő tengerben!
Nehéz volt elszakadni ettől a csodától. Néhány percre belefeledkeztem a természet szépségébe, majd kénytelen voltam folytatni utamat. Közel 3 órás és 8 km-es sétám az Ammos Kambouri Beach-nél ért véget. Ennél a bájos öbölnél esküvői fotózásokat is rendszeresen tartanak! Az amúgy sem unalmas tájat itt kishajó, szobrok és kaktuszok sokasága dobja fel!
Elmondhatom, hogy szuper délelőttöt töltöttünk a Cape Greco Nemzeti Parkban, ahol a megunhatatlan tájon tett utunkat a sós levegő illata, a tenger morajlása, a kék ezernyi árnyalata és az égbolton úszó bárányfelhők kísérték! A frissítő záporeső pedig, ahogyan az meg volt írva, 12:00 óra körül megérkezett, de mi ekkor már egy ciprusi tavernában falatoztunk jóízűen, hiszen kellemesen elfáradtunk az élménydús délelőtt során!
Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről! Vidám ciprusi fotókat pedig az Instagram oldalamon találsz: 2in1ciprus néven!
...............
Előző bejegyzés:
Következő bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése