Lania, a sokszínű falucska, ahol a házfalak is mesélnek

 Lania egy szőlőültetvényekkel körbevett, tradicionális ciprusi hegyi falucska, ami Limassoltól pusztán 20 percnyi autózásra található a Troodos-hegység lábánál. Az 570 m tengerszint feletti magasságban fekvő falu szőlőtermesztéséről és borászatáról vált igazán híressé. Az édes, zamatos csemegebor, a ciprusi Commandaria készítése 14 falu számára engedélyezett, ezek egyike Lania. De a magas alkoholtartalmú pálinkát, a Zivániát is készítik itt, amit a lepréselt szőlő maradványaiból erjesztenek. Minket elsősorban a színes, bájos utcák, a régi kőházak, a hangulatos udvarok, a művészeti alkotások harmóniája varázsolt el!

Elméletek a falu névadójáról

A falu nevének eredetére több elmélet is született. Az egyik szerint azt Dionysosnak, a Bor Istenének lánya, Lana neve után kapta. A másik feltételezés szerint a 'valania' szóból ered az elnevezés, ami makkot jelent, hiszen a környéken sok tölgyfa található. A tölgy a falu egyik jelképe is, emlékezve arra, hogy egykor a Limassol és a Troodos hegység közti utazók a falutól nem messze lévő híres, hatalmas tölgyfa árnyékában pihentek meg. A harmadik elképzelés szerint nevét egy verébhez hasonló énekesmadárról, a gébicsről kapta, melynek nőstényét görögül 'Lania'-nak hívják.

Andalgás a színes utcákon

Ha régen jártunk volna a falu környékén, akkor láthattuk volna, hogy a többnyire fekete ruhába öltözött helyiek a földeken saját kezükkel szedegetik, válogatják a szőlőszemeket. Manapság már nagyon kevés lakosa van Lanianak, ők is többnyire idősek, illetve a szépséges falut néhány külföldi is új otthonának választotta. 

Júniusban a csendes falu néptelen utcáin sétálgattunk, magunknak fedeztük fel a látnivalókat, a helyiekkel főként csak a templom környékén, a kis kávézónál találkoztunk. Az utcákon buja növényzet vett körbe minket, a hatalmas, virágzó leanderbokrokon, a murvafürtön és egyéb virágos bokrokon kívül egy-egy narancs- és fügefa is felbukkant olykor.

Az alacsony kőházakra élénk színű virágok futnak fel vagy sorakoznak mellettük helyes cserepekben, a változatos színekben pompázó fa kapuk mindegyikén más-más kopogtató díszeleg! Sok háznak saját neve is van!

 

 

A macskaköves utcákon, a házfalakon festett laposkövekből kirakott díszek, vagy fából faragott figurák vonják magukra a figyelmet. Annak ellenére, hogy alig találkoztunk emberekkel, érződik, hogy ennek a falunak lelke van, hogy valahol biztosan itt vannak azok a számunkra láthatatlan emberek, akik tisztán tartják az utcákat, locsolják a növényeket, otthonossá, egyedivé teszik a házfalakat. Mindenhonnan sugárzik a művészet, az odafigyelés, az otthonosság, a vidámság, a szeretet.

Nem csupán az apró múzeumokba betérve utazhatunk vissza az időben, hanem akár az utcán sétálva is! A nagyobb házfalakon sokatmondó, fekete-fehér képeket találunk, melyek többnyire a 20. század eleji Lania mindennapi életéből mutatnak be mozzanatokat, egykori lakosokat, családokat. A legtöbb fotón évszám, nevek vagy egy rövid cím is szerepel.

 

Mini múzeumok

Az utcákban bóklászni már önmagában élmény, de a faluban számos nyitott ajtó, művészeti galéria vagy egy-egy kicsike szobányi múzeum várja a látogatókat ingyenesen. Meglátogathatjuk a 2 szintes házat, melyet az elmúlt századok bútoraival rendeztek be, vagy a borospincét, ahol a bor tárolására szolgáló edényeket és egy hatalmas szőlőprést is találunk. 

A borprést, amit főként a Commandaria előállítására használtak, 1822-ben építették. A 20. század közepéig 17 hasonló prés létezett Cipruson, mára azonban csupán ez az egy maradt fenn. A kihelyezett infó tábláról elolvashatjuk a készítés folyamatát. A sötét, kékeslilás szőlőszemeket szőlőlevél ágyon szárították a napsütötte tetőn. Az aszalódás során a szemek egyre édesebbek lettek. Mikor elérték a megfelelő állapotot, akkor egy nyíláson keresztül a présbe engedték őket, ahol nehéz tölgyfával megnyomták és egy kerek kő segítségével préselték ki a finom mustot, amit nagy agyagedényekbe töltöttek, ahol kivárták az erjedési időt. Ezt követően kisebb edényekbe öntötték át a bort, mely során le is szűrték azt.

Bepillantást nyerhetünk egy cipész műhelybe is, ahol úgy érezzük épp csak most szakadt félbe a munka, a falra akasztott szerszámok, a javításra váró cipők, az egymás hátán sorakozó talpbetétek mind-mind ott vannak, csak a cipészmester személye hiányzik a képből. (A falon azért elhelyeztek egy 1971-ben róla készült fotót.)

Egy másik helyiségben azokat a rusztikus eszközöket mutatják be, melyeket az oliva feldolgozásához, az olaj készítéséhez használtak. Egykor a gazdák idehozhatták saját olajfáik termését feldolgozás céljából.

A Commandaria múzeum kékre festett kapuján belépve pedig a falu kisszobányi könyvtára fogad minket jobbkéz felől, emberrel itt sem találkoztunk, de a feliratokból kiderül, hogy bárki leülhet az egyik karosszékbe olvasgatni, vagy akár haza is vihet kölcsönbe könyvet. Illetve örömmel fogadnak be ők maguk is könyveket, ha valaki szívesen ajándékoz nekik. 

 

A kínálatot végigböngészve tudnánk válogatni, sok angol nyelvű könyvet is találtunk, regényeket, útikönyveket, szakácskönyveket ciprusi receptekkel. Néhány könyvbe bele is lapoztunk, eltöltöttünk vagy negyedórát csak ezen az egy helyen!

 

Nincsen falu templom nélkül

A falu szívében lévő Szűz Máriának szentelt templomot is mindenképp érdemes útbaejteni, ahol számos ősi ikont őriznek, van köztük olyan ami a 12. századból maradt fent és úgy tartják, hogy csodákat tesz. Ezt az ikont a falutól nem messze egy korábbi monostor romjai között találták meg. A templom eredetileg a 16. században épült a környékről származó fehér kövekből, majd az 1900-as évek elején felújították, bővítették.

Érdemes tehát sétálni egy nagyot ebben a szinte néptelen, de mégis szeretetreméltó faluban és lélekben magunkkal vinni azt a különleges hangulatot ami ott fogad minket!

A faluról saját honlapján is olvashattok, illetve csemegézhettek a régi és a jelenkor fényképei között.

 

Ha máskor is szívesen olvasnál ciprusi látnivalókról, érdekességekről, éttermekről, csatlakozz Facebook oldalunkhoz, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!

...............

Előző bejegyzés: 

Ciprusi ünnepnapok 2022-ben

Következő bejegyzés:

St. George Hajómúzeum - Egy hősi hajó, amit körülölel a történelem